3. Ahov� elj�nnek az angyalok

A bizonytalans�g az egyetlen dolog, ami az �r�letbe tud kergetni. Vil�g �letemben olyan l�ny voltam, aki rendk�v�l t�relmes, �ltal�ban nyugodt �s szinte semmivel nem lehet kiz�kkenteni.

Kiv�ve persze a bizonytalans�got.

Az pedig, hogy egy egyszer� l�nynak el�sz�r gl�ri�t, azt�n pedig sz�rnyakat l�tok… azt hiszem az �r�let els� jelei.

Az �gyamon fek�dtem, az egyik karomat �tvetettem a fejemen, �gy a szemh�jamon sem tudott besz�r�dni egy kicsi f�ny sem. A f�lemben, h�la a lej�tsz�nak, d�b�rg�tt a zene. Term�szetesen rock. Az �gy megy Seattle-h�z.

Rem�nykedtem, hogy ha a szemem el� csak a nagy semmit k�pzelem, akkor kit�rl�dik az agyamb�l az �sszes ideges�t� k�p: a tetov�l�sok, a sz�rnyak, az a f�ny, amit �n gl�ri�nak h�vok.

Ez csak valami rossz vicc lehet.

Amit valaki gonoszul kitervelt. Egy�rtelm�en egy mer�nylet; ellenem.

S�hajtottam. Ezekkel az �sszeesk�v�s elm�letekkel legfeljebb a s�hivatalban fogadnak sz�vesen. Ami azt illeti, nem jelenthetek fel valakit a hat�s�goknak az�rt, mert sz�rnyai vannak. F�leg, ha val�j�ban nincsenek is.

Mert sz�rnyas emberek nem l�teznek. K�l�nben sem vagyok h�v�. Nem hiszek az angyalokban. Ezt mindenki tudja.

Hajjaj… Ez az eg�sz monol�g nagyon �gy hangzik, mintha csak magamat akarn�m meggy�zni.

Fel�ltem �s kin�ztem az ablakon. Az es�cseppek lefolytak rajta, l�ttam az ablakomb�l, ahogy a v�z hull�mokat vet, �s odak�pzeltem hogy a hull�mokon tov�bbi fodrokat vetnek az es�cseppek. Kit�rtam az ablakot �s a szob�ban l�v� f�llett, meleg leveg�t egy szempillant�s alatt kif�jta a hideg sz�l. Ezzel egy�tt valahogy �n is megk�nnyebb�ltem.

Kihajoltam, percek alatt csurom v�z lett a hajam, a sz�l megt�pte. Hagytam, hogy a bizonytalans�got kimossa bel�lem az es�. Nem az�rt, hogy megszil�rduljon bennem az elk�pzel�s: Crispin �s Leah angyalok. Nem. Az�rt, hogy elhiggyem: csak a szemem k�pr�zott.

A h�tam m�g�l sz�lt a zene, a b�r�m�n az es� verte a maga dobsz�l�j�t. Besz�vtam az �zotts�g tipikus, fejet bet�lt� illat�t. �lveztem.

Leny�ltam az ablak mellett �ll� asztalra a g�pem�rt. A p�rk�nyra �ll�tottam �s megnyomtam a gombot. A f�nyk�pez� kattant, egy �jabb k�p a h�borg� Seattle-parti v�zr�l.

Aznap este kiv�telesen egy�tt vacsor�zott a csal�d. V�gre mindenki id�ben otthon volt, �s Jason leg�jabb h�d�t�sa sem n�lunk l�batlankodik – vannak m�g csod�k. Mik�zben az �telt turk�ltam – nem kifejezetten volt �tv�gyam – az �n mindent tud� apuk�mra n�ztem.

- Apa – kezdtem t�tov�n, mire apa hideg k�k szeme r�m villant -, mi�rt h�vj�k Los Angelest �ppen Los Angelesnek?

Apa elgondolkodott. L�ttam rajta, hogy tudja a v�laszt. Nincs olyan dolog, amire � ne tudna v�laszolni; ez az �rz�sem vele kapcsolatban m�g kisl�nykoromb�l maradt meg.

- Ha j�l eml�kszem – kezdte -, akkor Los Angeles valami olyasmit jelent, hogy ahov� elj�nnek az angyalok.

A sz�vem nagyot dobbant. Ahov� elj�nnek az angyalok…

- Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy mi a teljes neve ford�t�sban - folytatta apa. - A mi �rn�nknek, az Angyalok kir�lyn�j�nek faluja a Porci�ncula foly�n. Egy�bk�nt mi�rt �rdekel.

- Semmi – v�gtam r� gyorsan. – Csak egyszer�en k�v�ncsi voltam – vontam v�llat nagyon rem�lem, hogy beveszi.

- Ugye nem akarsz megsz�kni valami sz�ke herceggel az Angyalok V�ros�ba? – vonta fel a szem�ld�k�t Anya mosolyogva.

- Dehogyis! – visszakoztam, �s ez m�r j�val meggy�z�bben hatott, hiszen sz� sincs sz�ke hercegr�l. �n im�dom Seattle-t. �s mindig is ide fogok tartozni… Legal�bbis nehezen tudok olyan okot elk�pzelni, ami ezen v�ltoztatna.

- Ez az�rt igaz�n k�r – jegyezte meg Jase, mik�zben egy h�st t�z�tt a vill�j�ra. – Kezdtem rem�nykedni, hogy �sszeszedt�l valakit. Akkor v�gre fell�phetn�k az er�s b�ty szerep�ben…

Ahogy ezt kimondta nekem egyb�l Crispin jutott eszembe. Az ez�st barna haja �s az a csod�latos h�ta, a sz�rnyakkal… Azt hiszem, hogy m�lt� p�rja lenne Jasonnek.  Elmosolyogtam a gondolatra, azt�n r�gt�n g�tat is szabtam az �lmodoz�snak, a k�vetkez� okkal: soha nem �lln�k le egy olyan sr�ccal, akit Crispinnek h�vnak. M�g akkor sem, ha ilyen j�l n�z ki.

Ez a Crispin pedig k�ts�gtelen�l nagyon j� sr�c volt. Ennek f�ny�ben pedig a fenti meg�llap�t�s igen vaskos hazugs�gnak hatott…

A vacsora ut�n felmentem �s �tn�ztem az aznapi jegyzeteimet. Ha j�l eml�kszem ut�na olvastam valami m�st is, egy k�nyvet, azt hiszem, de nem k�t�tt le valami nagyon. Miut�n lekapcsoltam a villanyt a szob�ban, akkor is csak forgol�dtam az �gyban. Nem tudtam elaludni, valami piszk�lta a gondolataimat.

Nem a vihar. Ahhoz m�r b�ven hozz�szoktam �letem r�pke h�sz �ve alatt. Nem f�ltem sem a mennyd�rg�st�l, sem a vill�ml�st�l, se a szakad� es�cseppek dobol�s�t�l. Nem l�ttam r�meket oda, ahol nem voltak.

A h�tamra fordultam.

Felb�multam a plafonra, ahova a kedvenc k�peimet ragasztottam. N�h�nyat �n k�sz�tettem. Van, amelyiket nem. A legt�bb fot�n Jason �s �n vagyunk, vagy a nagy �r�sker�k. A Space Needle �jszaka. Minden eml�k, ami idek�t a plafonon volt.

�s �n m�gis, �letemben el�sz�r �gy �reztem, hogy nem j�, hogy �n itt vagyok egyed�l az �gyamban. Valahol m�shol akartam lenni. Mindegy hol. Jelenleg a viharos part is megfelelt volna.

Megint f�lledtnek �reztem a szob�t – az ablakhoz l�ptem �s kin�ztem rajta, majd felr�ntottam. Visszafek�dtem az �gyba, megborzongtam, �s magamra h�ztam a takar�t.

A sz�l s�v�t�s�ben �s h�v�sben v�gre el tudtam aludni. Kicsit olyan �rz�s volt, mintha a homokban fek�dn�k �s esne r�m az es�. Legal�bbis ezt vizualiz�ltam. Seg�tett. Elalv�s el�tt az utols� gondolatom is ez volt: az es� mindig seg�t.

B�rmennyire is megnyugodtam, az�rt az aggodalom �s az angyalok ellept�k a gondolataimat. Az �lmaimnak pedig nem tudok parancsolni. Tulajdonk�ppen fel sem fogtam, hogy �lmodok.

Az iskol�ban voltam, ez nyilv�nval�. Felismertem az �p�leteket, a f�kat, m�g egy-k�t tan�rom aut�j�t is.

A bar�taim nem ide j�rtak.

Azt�n valahogy m�gis megjelent.

Lucy a nagy sz�npad �p�let�b�l l�pett ki, �s amint megl�tott fel�m szaladt. Mondott valamit arr�l, hogy �r�l, ami�rt �pnek �s eg�szs�gesnek l�t. Hi�nyoztam neki.

A v�laszom, term�szetesen, egy „Te is nekem” volt.

Megk�rdezte, hogy t�rt�nt-e valami �rdekes. Azt akartam felelni, hogy semmi, azt�n beugrottak a f�ltestv�rek.

Valaki megszor�totta a kezem. Oldalra n�ztem �s megl�ttam Le�ht. Sokkal magasabb volt n�lam, legal�bbis annak t�nt. Egyszer� k�k, r�vid ujj� fels�t viselt, ami szorosan r�simult �s hal�sz nadr�got, hasonl�s sz�nben. Ez�st nyakl�nca volt, �s az alkarj�n tekeredett egy olyan alak� ez�st �kszer, mint a tetov�l�sa. A feje nem �rasztott k�l�n�s f�nyt, de a haj�n arany gl�ria pihent.

Elt�tottam a sz�m, Lucy valamit magyar�zott, � nem l�tta a csodal�nyt. Pedig istenemre mondom, hogy �reztem Leah kez�t, s�t valami fura melegs�get is, minden egyes porcik�mban, m�g bel�l is. �s a h�tamon…

Musz�j volt h�tran�znem. A l�nynak sz�rnyai voltak. Hatalmas nagy tiszta feh�r sz�rnyai. Kit�rta �ket �s n�h�ny tolla s�rolta a h�tamon a meztelen b�rt…

 Valami igen fura Fels� lehetett rajtam, ha el�l mindent takart, de a teljes h�tam kil�tszott. Hitetlenked� pillant�st vetettem a mellettem �ll� Le�hra �s nem t�r�dtem Lucyvel, ami norm�lis esetben nem t�rt�nik meg, tekintve, hogy a legjobb bar�tn�m.

Len�ztem a karomra. Leah keze valahogy olyan nagynak t�nt az eny�m mellett. �jra feln�ztem r�.

A szabad kez�nek mutat�ujj�t a sz�ja el� tette. Mosolygott, k�zben lehunyta a f�l szem�t. Azt�n a f�lemhez hajolt.

- �n vagyok az �rangyalod – suttogta. – Egyed�l a ti�d…

Fel�ltem az �gyban. Annyira megd�bbent� volt ilyesmir�l �lmodni… �s csal�dtam magamban, ami azt illeti. Mert im�dom Lucyt, �s nem szabadna, hogy egyetlen �lomban is ennyire megfeledkezzem r�la… Ahogy egy idegen l�nynak sem szabadna ennyire befoly�solnia a gondolataimat.

A legrosszabb az eg�szben m�gis az volt, hogy Crispin egy�ltal�n nem szerepelt az �lomban.

Egy pillanatra sem.