1.    Sz�rnyak

Abban a pillanatban nem figyeltem arra, hogy milyen izmos, feszes �v� a h�ta, vagy, hogy mennyire magas. Egyed�l az t�nt fel, hogy f�lmeztelen. �s nem is ez volt az, ami felizgatott, hanem hogy mi van a h�t�n – mert az valami csod�latos volt. A v�ll�t�l kezd�d�tt az els� toll, az eg�sz h�t�t beter�tette a sz�rny, a v�ge elveszett a farmer derek�ban, amit viselt.

Olyan volt, mint egy arkangyal sz�rnyai, egy fi� h�t�ra korl�toz�dva. A tetov�l�s tint�ja feket�n �s feh�ren �gett a b�r�be. Ugyanolyan �leth� volt az eg�sz, mint Leah karj�n.

L�ttam m�r egy-k�t tetov�l� szalont Seattle-ben, m�g t�bb fiatalt �s id�sebbet, akinek tetov�l�sa volt, de soha, senki munk�ja, egyik rajz sem volt ennyire t�k�letes. Szinte vonzotta a tekintetet.

El is felejtettem, hogy f�nyk�peznem k�ne. Csak akkor t�rtem magamhoz az �mulatb�l, mikor a sr�c megfordult �s r�m n�zett. Zavaromban r�gt�n az arcom el� kaptam a g�pet �s elkattintottam. Mikor �jra feln�ztem, a fi�n m�r fekete p�l� volt.

Musz�j volt az arc�ra n�znem.

Barna haja volt, valami fekete �rnyalattal, vagy ink�bb ez�sttel? Nem sima barna volt, ez t�ny, de az �rnyalat, ami k�r�l�tte j�tszott az valami eg�szen �j sz�n volt. Sz�val a haja lel�gott a f�le mell�, m�shol �sszevissza �llt, tincsenk�nt meredezett minden fel�. A szeme nagy volt, �s meleg, ugyanolyan barna, mint Le�hnak. Hegyes �lla volt, er�s, de nem t�l kiugr� arccsontja.

�s az arca k�r�l is ugyan az a f�ny f�nylett. A kisug�rz�s. Meleg kisug�rz�s. Valami nagyon j� dolog. Ami m�g sz�p is.

M�g egyet kattintottam, a vaku �lesen villant. Elford�tottam a g�pet a tan�r fel�, aki m�g mindig magyar�zott �s nem n�ztem t�bbet a fi�ra. Megk�s�rtett, de ellen�lltam. Mikor v�geztem, elk�sz�ntem a tan�rt�l, intettem egy-k�t di�knak, akit ismertem fut�lag, �s szinte menek�ltem a teremb�l.

A sz�rnyak szinte a retin�mba �gtek. �gtem a v�gyt�l, hogy pap�rra vessem, vagy lehet�s�gem legyen lef�nyk�pezni. Azt a t�k�letes munk�t, amivel az apr� tollak lefutottak a karj�n…

Nagy leveg�t vettem �s feln�ztem a sz�rke �gre. Az es� m�g mindig nem eredt el. Pedig most m�r nagyon hi�nyzott. Kicsit azt rem�ltem, hogyha esni kezd, az lemossa r�lam, kimossa bel�lem azoknak a csod�latos sz�rnyaknak a k�p�t. A fi� k�p�t. M�g soha ezel�tt nem l�ttam ilyet itt. Pedig el�g sokan laknak Seattle-ben, m�g t�bb az ember az utc�kon vagy a vonaton.

Begy�m�sz�ltem a f�nyk�pez�t a tokj�ba, m�rgesen, hogy olyan sokat voltam benn, eg�szen elvesztettem k�zben az id��rz�kemet, a kar�r�mat meg term�szetesen otthon hagytam. Ez az �n form�m.

Mikor feln�ztem, megl�ttam Le�ht, amint �pp kil�p az egyik �p�letb�l. T�nyleg sokat sz�szm�t�ltem, ha m�r v�ge az egyik el�ad�s�nak.

�szrevett �s intett, hogy menjek oda. Fogalmam sem volt, mit akarhat t�lem, de nem akartam bunk� lenni �s eln�zni mellette. Idegesre siker�lt mosolyt er�ltettem az arcomra.

- Szia – k�sz�ntem. – Milyen volt az els� �r�d? Hogy tetszik a Cornish?

- Eg�sz j�. B�r fura az el�z� iskol�mhoz k�pest – felelte.

- Honnan j�tt�l? – �rdekl�dtem. T�nyleg k�v�ncsi voltam r�. Mik�zben besz�lgett�nk felt�nt, hogy m�r egy�ltal�n nem l�tom a f�nyt az arca k�r�l. Pedig eg�sz biztosan ott volt.

- Los Angelesb�l. A f�ltestv�remmel. Ap�m k�t n�vel kavart egyszerre, �gy nagyj�b�l egy id�sek vagyunk – mondta, noha nem k�rdeztem, hogy mi�rt csak a f�ltestv�re. B�r, ahogy magamat ismerem nem telt el volna sok id� �s kik�v�ncsiskodom.

- �rtem. – Erre nem igaz�n mondhattam m�st. – A testv�red is idej�r?

- Igen – b�lintott. – N�zd csak, ott j�n! – mosolyodott el �s a nagysz�npad ir�ny�ba mutatott.

A sz�vver�sem is el�llt a d�bbenett�l.

�n megmondtam, hogy hasonl�tanak, s l�m igazam lett. A sz�rnyas fi� l�pdelt fel�nk, mellettem Leah l�bujjhegyre �llt �s integetett neki. Kik�v�nkozott bel�lem a k�rd�s, hogy az apjuk feje f�nylett-e, de azt�n ink�bb magamba tartottam. Ez az�rt bunk�s�g lett volna.

- Sziasztok! – k�sz�nt a fi�. Iszonyatosan m�ly hangja volt, amit�l fel�llt a karomon �s a h�tamon minden egyes sz�rsz�l. Fel�m fordult. – Te vagy a f�nyk�pez�s l�ny. Az �n nevem Crispin.

Bunk�s�g ide vagy oda, majdnem elr�h�gtem magam. Az �kori Angli�ban adtak utolj�ra egy gyereknek olyan nevet, hogy „Crispin”. Nevets�ges.

- Victoria, ha k�rhetem. A „f�nyk�pez�s l�ny” nem hangzik valami j�l – fintorogtam. R�m mosolygott. H�, de vicces vagyok… Crispin… khm.

- �rtettem – m�g mindig vigyorgott. Na nem mintha vigyor n�lk�l nem lenne lehengerl�.  Elfordult t�lem. – Megy�nk? – n�zett helyette a h�g�ra. T�ny, hogy sokkal �rdekesebb l�tv�ny volt, mint �n, de azt, hogy elfordult t�lem annak tulajdon�tottam, hogy Leah a testv�re. Elv�gre ki az, aki �nsz�nt�b�l valaki m�sra n�z helyettem? Csak vicc volt.

- Igen – b�lintott a l�ny. – H�t akkor Vic, biztos tal�lkozunk m�g.

- Sz�vb�l rem�lem – mondtam. �s komolyan rem�ltem. Csod�latosak voltak mind a ketten. Mindketten h�tat ford�tottak nekem. Mik�zben ut�nuk n�ztem megfigyeltem, hogy mennyire egyszerre l�pnek. Ugyanazzal a mozdulattal v�gt�k zsebre a kez�ket �s mintha m�g a hajuk is egyszerre mozgott volna a l�p�seik �tem�re.

�ppen el akartam a fordulni, amikor megl�ttam. Oda kaptam a fejem, �s egy pillanatra l�ttam.

Tiszt�n l�ttam Leah gy�ny�r� nagy, feh�r sz�rnyait.