1.    Seattle

Ami�ta �lek, mi�ta eml�keim vannak, Seattle-ben laktam. A nek�nk, teh�t a sz�leimnek �s az ikerb�ty�mnak, volt egy h�za a parton.

Szerettem ezt a v�rost, a felh�ivel, a t�li hideggel, a langymeleg ny�rral, az akv�riummal… mindennel egy�tt.

Vil�g �letemben kistestv�r voltam, m�g most is, h�sz�ves koromban. A b�ty�m, Jason, tizen�t perccel id�sebb. Hasonl�tunk egym�sra, csak persze �n l�ny vagyok. Jase magasabb n�lam, izmos, mogyor�barna, mandulav�g�s� szeme van �s fekete haja. F�j beismernem, de nagyon j� k�p�.

�n vele ellent�tben v�kony vagyok, meglehet�sen k�z�ptermet�, b�r az arcunk ugyanolyan ov�lis �s a szemem is hasonl� v�g�s�, mint az �v�, csak �ppen nagyon halv�nyz�ld, mintha alkalmazkodni akarna a halv�nybarna b�r�mh�z, amiben szinte vak�t. A fekete hajamat mindig feldobtam valamivel. Copfba fogtam, de a frufrumat hagytam el�re esni �s mindig valami sz�nt festettem bel�; most �ppen lil�t.

Sz�val �gy �lt�nk mi n�gyen. Anya �s Apa b�re �s haja olyan volt, mint nek�nk, csak a szem�k, az arcuk form�ja k�l�nb�z�tt. Apa nagydarab ember volt, aki mindig mosolygott, s legt�bbsz�r egy vid�m medv�re hasonl�tott. Anya kecses mozg�s�, kedves, vid�mked�ly� volt. Szerette, hogy barn�bb a b�re, mint m�soknak, �gy megsp�rolta a szol�riumot – ezen mindig nevetett.

A csal�dunkhoz nem is olyan r�gen m�g egy �reg kutya is tartozott. De Bobby a k�zel m�ltban meghalt �s m�g nem siker�lt olyan kis ebet tal�lnunk, aki p�tolhatn�.

A nevem egy�bk�nt Victoria Bright. Jelenleg a Cornish College-be j�rok, ami egy m�v�szeti akad�mia. F�nyk�p�sznek tanulok.

Egy es�t �g�r� cs�t�rt�k�n az iskol�ba menet - ami egy�bk�nt nem volt t�l messze hozz�nk, m�g gyalog sem – l�ttam �t el�sz�r. Vagy ink�bb �ket. Nagyon hasonl�tottak egym�sra.  Mindenesetre el�sz�r a l�nnyal tal�lkoztam.

Vil�gosbarna, egyenes sz�l� haja volt, amibe z�ld cs�kokat festetett – extravag�ns, de enn�l itt m�r rosszabbat is l�ttam. Rendk�v�l magas volt, �s az arca valami nagyon furcs�n… nem is tudom a j� sz�t, tal�n f�nylett. Mintha a kisug�rz�sa l�that� form�t �lt�tt volna. M�s k�l�n�s nem volt a l�nyban. Melegbarna szeme volt, pisze orra �s n�h�ny szepl�je. Sz�p volt, f�leg ezzel a f�nnyel egy�tt.

Tan�cstalanul n�zett valami lapokat. �gy sejtettem t�rk�p lehet. H�t igen, itt nagyon k�nny� elt�vedni.

Odal�ptem hozz� �s r�mosolyogtam.

- Szia, seg�thetek? – k�rdeztem kedvesen. A l�ny �gy k�zelebbr�l velem egyid�s lehetett, m�gis volt egy olyan fura �rz�sem, mintha t�bb ezer �ves szemek villann�nak r�m.

- Igen – mondta v�g�l. – Nem tal�lom a szakom. Grafikusnak tanuln�k…

- �, elk�s�rlek, rendben? Nekem is arrafel� van dolgom – feleltem. Le kell f�nyk�peznem a sz�n�szeket az iskola magazinnak, de az egy m�sik �p�letben volt, ami �ppen �tba esett.

- Egy�bk�nt Leahnak h�vnak. K�sz�n�m, hogy seg�tesz – a hangj�ban semmif�le �rzelem nem volt, m�gis mintha valami meleg simogatn� a b�r�met.

- �n Vic vagyok – mosolyogtam. Mikor �t�rt�nk a m�sik �p�lethez �s elk�sz�nt�nk, akkor nagyon rem�ltem, hogy l�tom m�g. Megakadt a szemem a bal karj�n, amit eddig nem l�ttam. A h�romnegyedes, feszes p�l� al�l egy tetov�l�s kanyarodott a k�zfej�ig. Mintha egy hossz� kard lenne, aminek peng�je k�r�l r�zs�k tekeregnek.  Olyan l�gyak voltak rajta a vonalak, mintha az eg�sz egy nagy anyajegy lenne, amit nem ember csin�lt, hanem az anyaterm�szet. Halv�nysz�rke volt. Minden vonal�t az agyamba v�stem, mire siker�lt elford�tanom a tekintetem.

Leah elk�sz�nt, fura pillant�st vetett r�m. H�t igen, tal�n egy kicsit felt�n�en b�multam meg…

�n tov�bbindultam a nagy sz�npad fel�, ahol f�nyk�peznem kell. A g�pem ott l�gott a v�llamon �s mikor bel�ptem a kinti f�ny ut�n megf�jdult a szemem a terem feketes�g�t�l. Csak a sz�npadot vil�g�tott�k meg.

Ha azon a napon megbetegszem, ha nem l�tom akkor azt, amit l�tok, azt kell gondolnom, hogy akkor minden m�s lenne. Szeg�nyebb lenn�k. Sokkal-sokkal szeg�nyebb.

V�gigsiettem a sz�ksorok k�z�tt �s el�kotortam a g�pem. Leszedtem a lencsev�d�t. Bekapcsoltam a g�pet, be�ll�tottam a vakut. Minden stimmelt.

Hallottam, hogy a rendez�, vagy tan�r, kinek hogy tetszik, vadul gesztikul�lva magyar�z n�h�ny lent �ll� fiatalnak, m�g a sz�npadon folyt a munka, de arra nem figyeltem. A f�rfihoz siettem, felmutattam a g�pet. Az nem k�rdezett semmit csak intett, hogy tegyem, amit tennem kell.

�n pedig tettem.

�s ezzel egy�tt feln�ztem a sz�npadra.