Prol�gus

Isten saj�t k�pm�s�ra teremtette az embert. De az ember nem lett t�k�letes. Engedetlen lett – olyan, aki nem tud ellen�llni a k�s�rt�snek. �gy h�t az ember, b�r azt hiszi mag�r�l mindegyik, hogy egy-egy kis isten, kev�sb� hasonl�t teremt�j�re, mint az az eredeti tervben szerepelt.

Mikor �d�m �s �va �r�kre elhagyta a Paradicsomot, �s Isten a mennyek orsz�g�ba k�lt�z�tt �j l�nyeket teremtett: az angyalokat.

Megteremtette a szer�fokat, az arkangyalokat �s az �rangyalokat. �k, b�r sz�rnyuk miatt el�t�ttek az emberekt�l �s b�r hallhatatlanok voltak, t�k�letesebbek lettek. De, mint minden szabad l�nynek, Isten nekik is megadta a d�nt�s lehet�s�g�t. �s nekik is voltak rossz d�nt�seik. K�zt�k is akadtak rosszak.

Azt�n, ahogy az �rul� ki�zetett a mennyek orsz�g�b�l csatl�saival, �gy a felh�k birodalm�ban is b�ke lett.

Az angyalok b�k�sebb, bar�ts�gosabb �s b�lcsebb l�nyek voltak, mint az emberek. Nem l�zadtak, hanem belet�r�dtek, nem h�bor�ztak, hanem b�k�t k�t�ttek. Kev�s volt benn�k a rossz.

De voltak olyanok, akiknek nem volt el�g, amit kaptak, akik rosszabbak voltak, mint a t�bbiek, m�gis jobbak, mint az emberek, jobbak, mint az �rul�k. Angyalok voltak �k is. Csak kicsit m�sok.

Isten l�tta a sz�v�k v�gy�t, s �gy gondolta, legyen, ahogy akarj�k. Az engedetlens�g�rt nekik is b�ntet�s j�r: egy ember�let, a f�ld�n.